2011. szeptember 23., péntek

Levegőt!!

elkezdtem szedni ezt a szart amit a doki felírt. Nem tudom a fogamzásgátló hormontartalma miatt, vagy amúgy is de kanos vagyok. Nagyon! Ennyire még sosem akartam.. És komolyan a sírás kerülget, hogy nem kapom meg.. Vagyis nem annyit amennyit ÉN akarok. Ez egy borzalmas helyzet most. Az előbb szexeltünk a férjemmel, de nemhogy csillapította volna a vágyamat, még inkább olaj volt a tűzre.. Én nem fogok magyarázkodni, meg a sorok közé sem írok, ez most az amit érzek.. A tegnapi srác olyan szinten felhúzott, hogy sikítanom kell, ha arra gondolok, hogy csak 2 hét múlva dughat meg. Akarom érezni.. Akarom, hogy lefogjon. Ha megerőszakol és megver az sem érdekel.. Sőt utána is visszamegyek hozzá.  Jó lenne, ha tényleg olyan lenne és azt csinálná velem amit leírt.. Megőrülök. Be-be ugranak képek, érzések, és hangosan felnyögnék, de nem lehet. Inkább beülnék a sarokba jól kibőgni magam, hátha kevesebb tesztoszteron lesz bennem.

Próbálok kinyílni a világ felé, és már kevésbé zavar, hogyha le kell írnom olyan szavakat, hogy pl dugni, pina, fasz stb. De még mindíg van bennem egy ilyen nem tudom mi. Hogy rossz, ha leírom. Mocskos. A másik felem, amit meg elengedni készülök, meg a szíve szerint hátrahagyna mindent és elmenne vadászni. Csapatokat, falkákat, akármit, csak akarja magát nőnek érezni. Olyan igazi dögnek, aki mindenkit megkaphat, ha akar. Mindenkit. A 15 évestől kezdve a 60 évesig, a gyáva nyuszitól a macsó skalpvadászig. Akar nyomot hagyni az életükbe, úgy, hogyha nem is kerülünk össze soha többet, azért mindíg ott legyen velük.. Hogyha visszanéznek, a sok csaj között ott legyek én az emelvény tetején, hogy igen baszki sok csajjal voltam, de volt egy.. Egy aki túltett mindenkin.

De nem fogom tudni ezt elengedni. Soha. Családom van. Nem tehetem meg, hogy bármilyen formában is érezzék azt, hogy anya itt van testileg, csak lelkileg nem. Nem akarom, hogy bármi kiderüljön, hogy céltáblák legyenek, vagyhogy egyátalán tudomást szerezzenek róla. Nem mehet a házasság rovására. Hisz szeretem a férjem, de kezdem azt hinni, hogy nagyobbak az igényeim, mint neki. Ő mint ahogy mondta is, űséges tipus. Én nem vagyok az. Ha találok valakit aki egy kicsit is megfog akkor meg kell, hogy szerezzem. Viszont, hogy már nem vagyok mai csirke, félek a csalódástól is.. Nem szeretnék pofára esni, hiába kaparni. Én akarok lenni az az egy nő az életükben, aki olyat adott, amit még senki.

Rettentően ellentmondásos helyzet ez, mert vagy elengedem a bestiát, vagy pórázon tartom. Egyik sem jó.
Szexelni akarok sokat, sokszor mindíg. Nem akarok 2 perces meneteket, csak ha már végem van. De utána kell a ráadás.. Még és még. És lehet, hogy most csak nagy a szám.. Lehet. De én érzem, hogy van bent valami.. Valami nagy és éhes.
Olyan, mintha nem tudnék rendesen levegőt venni, mert bár elég ahoz, hogy életben tartson, de mégis fuldoklom. Egy igazi kiadós, hangos, gátlások nélküli szexre vágyom mással. És levegőre!